I. évad 2. rész

Buu!

Nagyon sajnálom, hogy nem volt rész, de ezt sem mondom valami nagyon jónak... Sőt, hogy be kell valljam ez életem 2. legrosszabb része, mégis kirakom, mert megígértem. A következő rész csütörtökön, vagy pénteken fog megjelenni, ugyanis nyaralni leszünk! Szerdán indulunk és 10 napig leszünk, de ne aggódjatok lesz Wifi, úgyhogy no para! 

Jó olvasást!

(Egy kis zene kárpótlásul: x)

xoxo Evelin~

__________

4 éve... És mindössze 3 éve, hogy megváltoztatták az életem... 

-Harry!- förmedek rá.- hogy kerülsz az ágyamra?- felmordul egyet, de szemét még mindig nem nyitja ki.

-Letettelek az ágyra. Aztán te rögtön elaludtál, én pedig mentem volna a dolgomra, ha meg nem fogod a pólóm. Az istennek sem akartad elengedni. Így képtelen voltam melletted aludni, de úgy látom még mindig nem engedtél el.- nyitotta ki a szemét és nézett a kezemre. Belepirultam abba amit mondott, mégis furcsálltam. Mióta teszek én ilyeneket? Hirtelen megfogta a derekamat, magára húzott, és megölelt. Rögtön pánikba estem, mégis mit képzel?

-Te perverz!- ütöttem meg a mellkasát. - Engedj el!- kapálóztam. Gúnyosan kinevetett, de végül elengedett. Lemásztam az ágyról, viszont ahogy a lábam a talajt érintette, rögtön összerogytam. A göndörke mögöttem szabályosan leugrott az ágyról, és derekamnál fogva felemelt.

-Hékás... Nyugi...- ültetett vissza az ágyra.- nem szabad ilyen gyorsan felkelned.- kezét az arcomra vezette, és felemelte a fejemet, hogy szembe legyek vele. Az arcomhoz közelített, tudom mit akar tenni, de egyszerűen nem érdekel. Hogy gondolja, hogy minden lányt megkaphat? Egoista barom. Ennyi a véleményem róla.

-Harry fejezd be. -fordítottam el a fejem- Engem nem kaphatsz meg érted? Nem vagyok olyan mint a többi lány, hogy egy csettintésre a tiéd leszek. Nekem van önbecsülésem.- néztem vissza rá. Arcán még nagyobb mosoly ült ki. Most viszont nem próbált közelíteni, inkább fogta magát és elvonult a "Fürdőbe". Kényelmesen felsóhajtottam amikor becsukta maga mögött az ajtót.

-Most komolyan...- ütöttem magam fejen, majd elterültem az ágyon. A szememet becsukva próbáltam elgondolkozni. Viszont csakis Harry-re tudtam gondolni. Nem tudom, hogy hogyan kezeljem a dolgokat. Régen... Régen minden olyan könnyű volt... Egyszer sem kerültem kapcsolatba, de jobb is volt úgy. Csakis a tanulásra gondoltam semmi másra. Barátnőm csak Kate volt, de vele még az oviban ismerkedtem meg, és azóta legjobb barátnők vagyunk. Eddig 3-szor vesztünk össze, de akkor volt, hogy hetekig nem beszéltünk. Lényegében ennyi az a "régi időszak", csakis a tanulás és a tanulás.. Se, fiúk, se kapcsolat. Egy bulin sem voltam, kivéve a tegnapit. Az első bulim, és ha anyán múlik, az utolsó is. Nagy gondolatelmélyedésemből egy ajtó nyitódás riasztott vissza a jelenbe. Nem emeltem fel a fejem, hisz tudtam, hogy Harry az, mégis ki más lenne?

-Kisasszony, jobb lenne ha pihenne.- rögtön a bejárat felé néztem, ahol egy fehér köpenyes orvos állt. Eleget tettem kérésének, visszamásztam a takaró alá. A doktort kerestem a szememmel aki addigra már mellémért, és a mellettem lévő asztalnál kezdett el babrálni.

-A kezét kérem.- odanyújtottam neki a bal kezemet, és rögtön erősen megszorította.

-Most egy kicsit csípni fog, de maradjon nyugton.- majd megfogott egy elég nagy tűt, és a karomhoz rakta. Hirtelen nyomta a bőröm közé, amire egy kisebb sikoly szaladt ki a számon. Gyors mozdulatokkal húzta ki, és tette le a kis asztalkára. Fogott egy kisebb zsebkendő szerűséget, és felém tartotta. Elvettem tőle, és a fájó pontra nyomtam. Picit felszisszen tettem, amint rányomtam a kis törlőt a véres felületre. Amikor körbenéztem a szobában, az orvost már nem találtam itt. Viszont olyan egyedül vagyok... Kellett nekem ezt gondolnom, ugyanis ebben a pillanatban lépett be az ajtón 3 fiú. Semmi kedvem sem volt örömmel köszönni nekik, ezért nem is tettem. Sértődötten elfordítottam a fejem, mint aki nem törődik senkivel, semmivel.

-Ha a göndör ficsúrt keresitek, ott megtaláljátok! -mutattam az ajtó felé, ami előttem virított.- Viszont én a helyetekbe nem men... nék... be- dadogtam el a végét, hiszen teljesen lesokkolt a látvány. Harry egy szál törölközőben a haját igazítva jött ki a fürdőből. Tekintetem találkozott az övével, viszont nem tudtam levenni a szemem kockás mellkasáról... Az arcom már inkább egy paradicsomhoz hasonlított, mint egy rendes emberéhez. Elkezdett vigyorogni mint a vadalma, viszont amikor megjelentek a gödröcskék az arcán, azt hittem ott nyomban elolvadok. Fogalmam sincs mi ütött belém, hiszen soha életembe nem voltam még ilyen. Mégis, hogy képes ilyeneket kihozni belőlem?

-Kit nevezel te ficsúrnak?- jött közelebb és két ujját az állam alá tette, majd felemelte a fejemet.

-Téged!- nevettem el a végét, amin ő nagyon meglepődött. Mondjuk igaz,hogy nem teljesen így gondolom, de azért vicces nézni a lepődött arcát. Erőt lehelve elzsibbadt végtagjaimba, felültem az ágyon és lábamat a talajjal érintettem volna, ha meg nem fog valaki...

-Feküdj vissza...- rakott vissza az ágyra a gödörke.

-Nem vagy az anyám!- válaszoltam neki flegmán, amin szintén meglepődött. Amint felálltam, örültem,hogy nem rogyok össze, viszont volt még egy akadályom. A séta. Megtettem egy lépést, és utána a többit. Megy ez! Mindenkit kikerülve keveredtem ki a folyosóra, ahol egy árva lélek sem volt. A folyosó végén volt egy Lift,amit rögtön kezelésbe vettem. Az "1" gomb megnyomásával biztonságban érezhettem magam, viszont nem volt rajtam cipő, ami egy jelentősebb probléma. Amint  leértem, kíváncsiskodva kukucskáltam ki az automatikusan nyíló ajtón kívül lévő helyiségre. Váratlan látvány fogadott. Én azt hittem, hogy sokkal csendesebb, és csak pár ember sétál majd itt. Tévedtem, hatalmasat. A főbejáratnál őrök álltak, és visszafogták a sok lányt. Amint közelebbről is szemügyre vettem a nagy tömeget, megakadt a a szemem, egy "One Direction"-os pólón.

-Akkor ők mind rajongók? -Néztem végig a sok sikítozó fangirlen- Igen, Amy ezek mind olyan emberek, akik olyan helyzetekre vágynak, mint ami neked volt reggel. Mindegyik lány arra vágyik, hogy Harry mellett ébredjen, hogy meg akarja csókolni.

-Akkor te miért nem vágyol ilyen dolgokért?- gondolkodtam el a kérdésen. Igazából sorolhatnék egy-két dolgot, de mégis minek? Hiszen senki nem hallja, senki sincs aki segítene ilyen helyzetben. Se anya, se barátnőm tartózkodási helyéről nem tudok. Akkor mégis kihez forduljak? Ekkor egy kezet éreztem meg a vállamon, és amikor a tulajdonosa felé néztem, nagyot lepődtem.

-Louis?!