I. évad 6. rész

Hallo!

Emberkéim, emberkéim... Meglett a 3 komment! Nem hittem, hogy sikerülni fog, de megtörtént. Nagyon szépen köszönöm nektek! És lehet, hogy rendszeresen csak 3 ember olvas, de nekik mindenképp örömet szeretnék okozni, hiszen el tudják viselni az írásomat. A történetről szólva, tudom, hogy az én szereplőm -Chrissy Costanza- eléggé fiatal... Tudom, viszont megoldom. Én a történetben Harryt 18-19 évesen képzelem el. Amy-t pedig 17-18 évesen. Csak ennyit akartam az irományommal kapcsolatban, kezdjük hát!

Jó olvasást!

xoxo Evelin~

__________

Megfeszült idegekkel figyelem, ahogy töpreng. Száját szólásra nyitotta, majd vissza. Ezt megcsinálta vagy négyszer. Kezd az idegeimre menni. Gondolkodik, már vagy 10 perce. Borzasztóan türelmetlen vagyok,ezt Kate egyszer-kétszer már megtapasztalta, és Harry is meg fogja ha nem válaszol. Fejét hirtelen rám vezeti, majd belenéz szemeimbe, és ismét gondolkodni kezd. Tátott szájjal, pírban égett arccal próbálok nem kiakadni. 

-Megvan! -szólal meg, mintha rögtön rá vágta volna a választ. A fitty fenéket!- Elkérhetném Anyukád számát?- néz rám, rezzenésmentes ráncokkal, ellentétben velem. Az állam a földet súrolja válasza hallatán.

I. évad 5. rész

Ahoy!

Az előző részhez nem jött egy komment sem, amit egy kicsit sajnáltam.  Utálok ilyeneket csinálni, de 3 hozzászólás után hozom a következő részt. Tudom, hogy meg tudjátok csinálni, tudom, hogy itt vagytok, és olvastok. Ez a rész -mint ahogy megígértem- hosszabb lesz mit az előzők.

Remélem tetszeni fog! c:

Jó olvasást!

xoxo Evelin~

__________

Csakis azért, mert én csináltam •w•

Anya egész végig itt ült mellettem, és a kezemet szorongatta amikor bejött az orvos. Idegtépő lassan beszélt, ezzel szülőm idegeit feszegetve. Végül kinyögött 3 mondatot, hogy "Minden rendben van", "Nemsokára elengedjük", és a többi... Amikor elhagyta a szobát, mindketten hangosat sóhajtottunk és kiengedtük a feszült idegeket. Az ajtó újra nyílt, viszont most nem egy orvos miatt. Egy ismeretlen férfi lépett be a terembe. Arcát nem láttam, mert háttal nyitotta az ajtót. A keze tele volt virágokkal, édességekkel. Az ajtó csapódására felemeltem tekintetem és alaposan végigmértem az illetőt.
-Apa!- kiabáltam a könnyeimtől küszködve, és már álltam volna föl, kevés sikerrel. Anya megállította  kezem, lában ezzel akadályozva mozgásképességem. Gonosz pillantást vetettem a személy felé, de újra jobb kedvre derültem, amikor két vaskos kéz fonódott derekam köré. Az oldalam megint szúrt, de nem érdekelt. Itt van, és ez a lényeg. Könnyeim utat találtak magamnak, már nagyon régen láttam... Még szorosabban hozzábújtam, és pólóját szorongattam.

-Hiányoztál...- szuszogom vállába, majd távolodni kezd tőlem.

Tudom, hogy nem voltam ilyen anyával kapcsolatban, viszont Apa szinte soha nem volt otthon. Mindig csak a munka, a munka.

I. évad 4. rész

Ahoy!

Istenem... nagyon-nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki betekint a blogomra. Hiszen túl vagyunk a 2000 megtekintésen, és 4 követője van az oldalnak. Ismétlem 4! Majd' kiugrottam a bőrömből amint megláttam. Nagyon Happy vagyok, ezért itt egy új rész, csakis nektek ♥♥♥

Jó olvasást!

xoxo Evelin~

__________

Elvesztettem... Amy, nem lehetsz ilyen ostoba liba. Pont a sarkon fordul el, tehát még van esélyem. Próbálok kiabálni, sikítani de semmi... Egy szó sem jön ki a a számon. A lábam remeg, és szédülök. Még is mi a fene van velem? Lábaim nem bírják tovább a kínzást, térdre rogyok. A kép homályosodni kezd, hasító fejfájással dőlök ki a hideg csempére. Elájultam, ezt nem lehet megkérdőjelezni, de ki fog megkeresni? Ki fog megtalálni? Lehet, hogy nem is keresnek?

Ezer, meg egy kérdés futott végig aprócska agyamon, viszont válasz egy sem. Legjobban anyu miatt aggódom, hogy mi lesz vele, ha én már nem látom többé a napfényt... Nem! Túl fogom élni!- biztatom magam.

A szememet próbáltam kinyitni kevés sikerrel. Erős fény hatol a retinámba, amin hunyorognom kell. Balra tekintek, ahol anyám kisírt szemekkel pásztázza minden egyes porcikám. Háta mögött megpillantom, ugyanazon az ágyon az egoisták királyát, Harryt. Szorosan belenézek szemébe, sokáig szemezünk egymással, majd hirtelen elmosolyodik és száját harapdálja. Nem tudom mi ütött belé, vagy hogy mi történt vele. Viszont ami lényegesebb kérdés, hogy velem mi történt? Anyám felé nézek, aki csak bólint egyet, majd belekezd.

1. Díjam! †

Köszönöm szépen a díjat En_Payne-nak ♥

Ez életem első díja, szóval borzasztóan boldog vagyok. Hála neked gyorsabban fogom írni a 4. részt. Még egyszer nagyon-nagyon szépen köszönöm! 

Kérdések:

Mi a kedvenc dalod?

Hú... nehéz kérdés, de nincs kifejezett "kedvenc" dalom. Mindig a legújabb számokra szoktam mondani, hogy tetszik.

Van testvéred? /Ha van, hogy hívják?/

Sajnos nincs, viszont nagyon szeretnék.

Voltál már szerelmes?

Most is az vagyok ♥

Hány éves vagy?

13.

Mi a véleményed a Hűvösvölgyi suliról?

Még nem olvastam, viszont barátnőm nagyon szereti. Egyszer felolvastatott velem pár sort, és azok alapján azt kell, hogy mondjam nagyon jó egy könyv.

Sportolsz valamit? /Ha igen, mit?/

Öhm... régebben úsztam, és megyei bajnok voltam. A szobámban kb. 10 érem lóg, vegyesen. Arany, ezüst és bronz. Mostanában már csak görkorizni szoktam, de azt is ritkábban. Az úszást is csak azért hagytam abba, mert egyszerűen nem volt rá időm. Amikor hazajöttem a suliból rögtön menni kellett edzésre, aztán este 8 körül értem haza. Akkor kellett megcsinálnom a házit, + ennem is. Ezért lettem kövér, mert csak reggel és este tudtam enni. A jegyeim is romlani kezdtek, jobban inkább ezért hagytam abba. Nagyon szerettem csinálni, de sajnos nem csinálhattam többé, a klór annyira kikezdte a nyakam, hogy szemölcsös lett. Bőrgyógyászhoz kellett járni, ő pedig lefagyasztotta. Bár még mindig azt mondom, hogy bárcsak megint úszhatnék.

Félsz a sötétben?

Néha igen, néha nem.

Szereted Ariana Grande-t?

Igen... Sőt, imádom.

Mi ösztönzött arra, hogy írni kezdj?

Nagyon sokat sírtam, hogy egyszer lehetek-e sovány/abb/. A végén már vagdostam magam, majd hála barátnőmnek, és Szefinek /x/ abbahagytam, és reménykedni kezdtem. Nagyon sok érzelem keveredett bennem, és nem tudtam velük mit csinálni. Volt, hogy semmi bajom nem volt, mégis egy-két könnycsepp lefolyt az arcomon. Aztán Facebook-on megosztottak egy blogot, amire rámentem. Régebben is láttam már ilyesmit de nem nagyon érdekelt. Amikor elolvastam rákerestem a többire, és csak olvastam és olvastam. Mára már a 15. blogot olvasom. A suliban döntöttem el, hogy írni fogok. A címet rögtön kitaláltam, és írtam. Egy mondatban összefoglalva, kiakartam adni magamból az érzelmeket. /Jó, ez picit furán hangzik.../

Mi a véleményed az önsanyargatásról?

Nem szeretem, mégis ha valakinek ez a jó, akkor legyen ez a jó...

Nem írtad, hogy tovább küldhetem-e, de azért szeretnék másnak is örömet okozni :)

Egyedül a szigeten

Fejlécek és blogkritikák ;)

Perfect Moments

Dirty Little Freaks

Alone Together

Screwed mess...

Kérdések:

Írj magadról 11 dolgot

Ha unatkozol mit csinálsz?
Ki a kedvenc énekesed?

Melyik megyében laksz?

Szereted Szefit?

A jövőben szeretnél tetoválást? /Ha igen, milyet?/

Miért kezdtél el írni? 

I. évad 3. rész

Holá!

Kitisztult fejjel, kigondoltabb történettel jelentkeznék nálatok. Igen, most a Balatonról írok, pontosabban Balatonalmádiról. Sajnálom, ha rövid részeket írok, de ha elérek egy csattanó részhez akkor muszáj befejeznem és húznom az agyatokat..., de rossz vagyok... Na mindegy is, kezdjük hát! 

Jó olvasást!

(Egy kis zene kárpótlásul: x)

xoxo Evelin~

_________

-Louis?!- néztem rá érthetetlenül. -Mi a fenét keresel te itt?- rám mosolygott és karon fogott.

-Az orvos aggódik érted! Nem kellet volna elmenned!- szorította meg a kezemet. A lift felé kezdett vonszolni, majd amikor már az elektromos ajtó mögött álltunk elengedett. Mélyen a szemembe nézett és arcomat kémlelte. 

-Amikor elmentél- nézett vissza az ajtóra- Harry folyamatosan arról beszélt, hogy te mennyire más vagy. Mondjuk egyrészt igaza volt, tényleg nem rohansz le minket és puszilsz agyon, de hogy Harry-t is visszautasítottad az már nem kis téma.- húzta mosolyra a száját. Még hogy nem kis téma?! 

Duzzogva a falnak dőltem és Louist néztem. Ha választanom kéne a két fiú között, lényegesen őt választanám. A hírek szerint nem nyomulós, és nem is annyira egoista. Mi lenne ha... Ajj Amy! Nem, nem és nem. Te csak egy átlagos lány vagy, akit véletlen szerencsével áldottak meg. Ennyi, semmi több.

Hiszen kinek is kellenék? Hm? Az iskolát is nem rég fejeztem be, nem hogy még a karrierem is elkezdeném, de várj... Ez most hogy került ide? Ó igen, hiszen a munkából is lassacskán kirúgnak, mégis kell a pénz... Bárcsak híres lennék... Olyan mint Harry, vagy Louis. Őket nem rúgják ki, hanem ők rúgnak ki embereket. Még ha a kórházban lenne 2 hónapot, akkor sem lenne munkanélküli... 

-Amúgy... Harry hogyan került kórházba?- kérdezősködtem, hiszen Harry-től nem merném megkérdezni, és ő is azt hinné, hogy érdeklődöm utána.