Blog zárása: 2014. Október 23.

Sziasztok...!

Nos, gondoltam, hogy eljön ez az idő. Nem az első ilyen blog-bezárós bejegyzésemet írom, ugyanezen az oldalon, ugyanilyen hangsúlyba.

1. okom: Amikor kirakok egy részt, általában 2 perc után már van vagy 4 jelenlévő ember, aki olvassa a nemrég kirakott részt. Tegnap nagyon boldog voltam, hogy kb. hajnali 1 körül raktam ki a 9. részt, és rögtön rajtam kívül 2 ember volt fent, az idő ellenére. Viszont ma design átalakítás is volt (Ami amúgy csakis abból állt, hogy a háttért, és a chatet színeztem át :D) és a 9. részen is változtattam, összesen 2 megtekintés van rajta, azok is én voltam (Nem, nem így akarok sok megjelenítést, csak a fejezetekhez kellett a rész linkje :)). Akkor szemtanúja voltam annak, hogy a jelen lévő emberke kipipálta azt a rublikát, hogy "Kövit", aztán frissítek egyet az oldalon, és hoppé, volt pipa, nincs pipa...

2. okom: Nem tudok mit kezdeni a történettel. De már addig elfajult ez a dolog, hogy a randit nem tudom megírni. Példának: Amy visszakozzon Harrytől, de ugyanakkor kezdje megkedvelni. Nos igen, elég nehéz ezekre figyelni, főleg ha ilyet még nem is éltem át.

Még csak 7 hónapos tapasztalatom van az írói világban, de egy facebookon kapott, kedves, és őszinte kritikában arról kaptam értesülést, hogy látványosan megváltozott az írásmódom. Nem szeretem az egómat növelni -attól eltérően, hogy mekkora egy egoista embert vagyok-, de ahogyan elolvasom az első részt, és a mostanában közzétett irományaimat, látványosan megváltoztam. Nem szeretnék jobban teljesíteni, nekem tökéletesen megfelel a mostani írásmódom (Mondjuk azért szeretnék egy kicsit kevesebb veszővel, és átgondoltabban írni, de ez még csak a jövő).

Ez a kép jellemzi a 2015. évemet.

3. okom: Gondolom már nincs olyan ember Magyarországon, aki nem tudna a 2015.-ben bevezetendő internetadóról. Borzasztó, hogy mennyire birka nép lett ez a Magyar, hogy folyamatosan csak ócsárolják a kedves miniszterelnököt, és a csudajó pártját -akit nem nevezünk nevén-, mégis hatalmas előnnyel nyeri a választásokat. Mindegy, nem akarok belefolyni a politikába, bár nagyobb koromban muszáj lesz, mivelhogy politikusnak készülök.
Na szóval, ha be lesz vezetve ez az undorító törvény, akkor sajnos le kell mondanunk az internetet. Hogy miért is? Ne engem kérdezzetek, drága apukám a gép felelős. Viszont már csak saját magamnak fogom írni a kitalált történeteket, nem lesz több online beszélgetés a barátnőkkel, hogy mikor találkozzunk, nem fogok többé az új One direction számról értesülni, esetleg, ha telefonra nem fogják bevezetni ezt a marhaságot, akkor nagy-nagy szerencsém van. De miért is gátol ez engem a blog írásban? Tuti biztos vagyok benne, hogy addig fogom húzni a története, hogy kimegy a jövőévre. Lehet, hogy éppen az utolsó részt nem fogom tudni kitenni, mert nem volt ihletem megírni,és már nincsen netünk. Azt pedig gondolom nem bírnátok ki. Már ha addig még mindig itt lennétek...

Most pedig jöjjön a köszönet, mindenért ami eddig tettetek velem, és a bloggal, hiszen közel 5000 megtekintés díszeleg a blogon :)

És természetesen a részek megjelenítését, és kommentelését is ezer örömmel nézek végig, már vagy századjára:

És természetesen köszönöm annak az 5 embernek (Név szerint: G. B. Evelyne, Klement Bettia, Hope Carter, Styles K, + egy névtelen aranyoska :3) akik rendszeresen követik a blogomat. Köszönöm nektek. ♥♥♥

És természetesen minden mást is ezer szívvel, és örömmel véltem felfedezni.

Ne felejtsétek el, SZERETLEK titeket! ♥♥♥

The End...

Ölel titeket:

Evelin~

I. évad 9. rész

Hey-ho!

Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok erre a 9. részre... Borzasztó, hogy mennyit kell tanulnom/tanulnunk. Igen, még csak általános 7. osztályba járok, de már itt annyit kell magolni, hogy a hajam égnek áll. Első héten már kaptunk egy verset tanulásra, aztán miután felmondtuk, jött a következő. Erre a hétre is kaptam egy irodalom tételt, egy matekot, és egy verset. Na meg a kémia... És a biosz. Ó, és a német. Na de, egy mondatba összefoglalva alig van időm, a részeket általában a vázlatos füzetembe firkálom, minden este, lefekvés előtt. Nekem ilyenkor van a legtöbb ihlet a fejembe, meg különös okból rajz órákon :D Mindegy is, nem untatlak titeket a lustaságom következményéből, jöjjön hát, az a várva várt 9. rész! c: Jó olvasást!

xoxo Evelin~

__________

- A smink pipa, a ruhám bársonyosan simul testemhez, már csak tűlevelű hajam maradt ki a sorból - fordulok barátnőm felé, aki elismeréssel a szemében pásztázza arcom, testem egyaránt. Ha nem ismerném, váltig állítanám, hogy valami rossz dolgot akar velem művelni.

- El kell ismernem, hogy Harrynek jó ízlése van! - neveti el magát, amit csak egy oldalas mosollyal zárok. A kis kézi órámra pillantok, és már fordulok is vissza pipere tükröm elé, ugyanis 1 órám van, hogy odaérjek a fél egoista göndörhöz. A címet elnézve elég messze lakik, talán egy hotelre tudok tippelni. A 11.-en... Szuper.

- Kate! Ne csak állj ott! Segíts, kérlek! - kezdek el babrálni rakoncátlan tincseimmel.  Rögtön veszi a lapot, minden nem hajászati cuccot 3 méterrel eltol környezetéből, ezáltal egy jókora területre tesz szert. Nos, igen, ez az én barátnőm.

*

Minden tökéletes, már csak a csuka hiányzik a lábamról, ami rendkívül furfangos elmémnek köszönhetően egy szandál féleség lesz. Igen, ez mind szép és jó, csak a valóságban kéne gondolkodni. Egy ünnepélyes, tiszta cipőm van, az is magassarkú. Sebaj, majd Harry felé liftezek. Haverinámtól elköszönve, rohanok ki a lépcső elé, ugyanis itt sajna nincs semmiféle modern szállító szerkezet. Késő bánat, úgyis csak 3 emelet, nem árt egy kis test mozgás.

*3 emelettel később*

- Oké, talán mégis csak nem magassarkút kellett volna választanom - lihegem az ajtófélfának dőlve, félig a recepciósnak dünnyögve, aki elég furán néz rám.

- Mi van? Még soha nem látott egy magában beszélő, fáradt asszonyt? - csuklik el hangom a mondat végére. Te jó isten... Hogy lehetek ilyen bunkó? Mégis mióta vagyok ilyen segg fej? Érzem, ahogy a duzzadó vér felgyülemlik arcomon, csakis azon vagyok, hogy minél gyorsabban lelépjek innen. Gondolom ezt nem fogja egy könnyen elfelejteni...

I. évad 8. rész

Ahoy!

Sokan rossznak tartották, hogy új történetet kezdek ezen a blogon, ezért nem fogom megtenni. Indítok egy másik oldalt, és ugyanúgy fog menni minden, csak egy bökkenő van, hogy sokkal később jönnek majd a részek, amit sajnálok... Mindegy is, itt a következő rész, amit próbálok minél jobban húzni, gondolatokkal, részletezéssel. Jó olvasást! c:

(x)

xoxo Evelin~

__________

Megdermedek előtte, úgy állok ott mint a cövek. Még mindig fogalmam sincs, hogy mi lenne a megfelelő válasz erre a szituációra. Ha elfutok, az bunkóság. A bocsánatkérés megint nem az én preferenciám ilyen téren, viszont akkor mit csináljak?

- Mit akarsz itt? Hogyan találtál rám? -bököm ki a számomra legegyszerűbb, gondolkodás nélküli választ, illetve kérdést.

- Meg akartalak lepni, de elszúrtad... - Szeme összeszűkül, és csalódottan néz rám. Jó igaza van, megbántam tettem... - Az pedig, hogy hogyan leltelek meg, maradjon az én titkom. Viszont ha már témánál vagyunk, akkor nekem is lenne egy elég fontos kérdésem... Muszáj volt előttem megcsókolnod? - Bök fejével a kávézó felé, majd választ várva kezdi el fürkészni arcom minden négyzetcentiméterét. Kezeimet összefonom melleim előtt, és punnyadt arccal fedezem fel az aszfalton heverő kicsiny kődarabokat. Megfogott, megint.

-Tudod Harry... Nem felejtek könnyen. Amit a kórházban mondtál, főleg az utolsó nap, szóról-szóra megjegyeztem. Azt mondtad, hogy bízhatok benned... - még én sem értem nagyon, hogy hol akarok kilyukadni, hiszen amióta ismerem egy okot sem tudnák mondani arra, hogy egy egoista, vagy éppen egy megbízhatatlan bunkó egyéniség. Felnézek arcára, és felsóhajtok magamban, hiszen megtalálta amit akart, nem kell gyötörnöm magam a továbbiakban.