I. évad 3. rész

Holá!

Kitisztult fejjel, kigondoltabb történettel jelentkeznék nálatok. Igen, most a Balatonról írok, pontosabban Balatonalmádiról. Sajnálom, ha rövid részeket írok, de ha elérek egy csattanó részhez akkor muszáj befejeznem és húznom az agyatokat..., de rossz vagyok... Na mindegy is, kezdjük hát! 

Jó olvasást!

(Egy kis zene kárpótlásul: x)

xoxo Evelin~

_________

-Louis?!- néztem rá érthetetlenül. -Mi a fenét keresel te itt?- rám mosolygott és karon fogott.

-Az orvos aggódik érted! Nem kellet volna elmenned!- szorította meg a kezemet. A lift felé kezdett vonszolni, majd amikor már az elektromos ajtó mögött álltunk elengedett. Mélyen a szemembe nézett és arcomat kémlelte. 

-Amikor elmentél- nézett vissza az ajtóra- Harry folyamatosan arról beszélt, hogy te mennyire más vagy. Mondjuk egyrészt igaza volt, tényleg nem rohansz le minket és puszilsz agyon, de hogy Harry-t is visszautasítottad az már nem kis téma.- húzta mosolyra a száját. Még hogy nem kis téma?! 

Duzzogva a falnak dőltem és Louist néztem. Ha választanom kéne a két fiú között, lényegesen őt választanám. A hírek szerint nem nyomulós, és nem is annyira egoista. Mi lenne ha... Ajj Amy! Nem, nem és nem. Te csak egy átlagos lány vagy, akit véletlen szerencsével áldottak meg. Ennyi, semmi több.

Hiszen kinek is kellenék? Hm? Az iskolát is nem rég fejeztem be, nem hogy még a karrierem is elkezdeném, de várj... Ez most hogy került ide? Ó igen, hiszen a munkából is lassacskán kirúgnak, mégis kell a pénz... Bárcsak híres lennék... Olyan mint Harry, vagy Louis. Őket nem rúgják ki, hanem ők rúgnak ki embereket. Még ha a kórházban lenne 2 hónapot, akkor sem lenne munkanélküli... 

-Amúgy... Harry hogyan került kórházba?- kérdezősködtem, hiszen Harry-től nem merném megkérdezni, és ő is azt hinné, hogy érdeklődöm utána.

-Igazából nincs semmi baja, csak megfázott viszont ő halálos betegségnek gondolta.- vágott grimaszokat amin muszáj volt kuncognom. Tehát jól gondoltam. Egy megfázás miatt is képesek kórházba jönni. Gondolataim tovaszálltak amikor a lift megállt, jelezve, hogy megérkeztünk. először Louis lépett ki, aztán én követtem.

-Louis!- fogtam meg a pólóját- Biztos, hogy erre kell menni? Nem arra?- mutattam a folyosó végén lévő kereszteződésre. A fiú egy ideig tétovázott, majd megvakarta a fejét. Hirtelen elindult abba az irányba ahova mutattam, viszont hozzám sem szólt. A lábam reszketni kezdett, és elzsibbadt. Elfáradtam. Istenem de ciki! Alig mentünk 3 métert, máris feladtam. Louis távolodni kezdett tőlem, de nem tudtam tartani a tempót, majd hirtelen befordult a másik útra. Ez nem lehet igaz... Elvesztettem... Nem lehetek ilyen szerencsétlen...

Sziasztok!

Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid rész lett, de el kellett gondolkodjak... 

Lehet, hogy befejezem... Ezt a részt 2 hét alatt írtam meg, és mégis ilyen rövid.

Nagyon sokat agyaltam ezen, hogy abba hagyjam-e. Viszont amikor felmegyek a bloggerbe, akkor könnyek telnek a szemembe, hiszen 3 követője van az oldalnak! 

A megjegyzéseket szintén megkönnyezek, hogy van akinek tetszik, de nekem nem. Ez a legfőbb. 

A koromat jobban kigondolva, megvan a hiba. 

13 éves vagyok. Ismétlem 13! Az egy dolog, hogy 5-ös a fogalmazásom, mégis olyan rossz bloggerina vagyok, hogy ilyet még senki sem látott... 

Még egyszer sajnálom, hogy untattalak titeket, de 70%, hogy abbahagyom, 

de ha elég visszajelzést kapok, akkor nem foglak itt hagyni titeket. 

Nekem annyi is elég, hogy "Ne hagyd abba" mégis jól esne. :c

Köszönöm a figyelmet, és hogy elolvastad! 

xoxo Evelin~