I. évad 4. rész

Ahoy!

Istenem... nagyon-nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki betekint a blogomra. Hiszen túl vagyunk a 2000 megtekintésen, és 4 követője van az oldalnak. Ismétlem 4! Majd' kiugrottam a bőrömből amint megláttam. Nagyon Happy vagyok, ezért itt egy új rész, csakis nektek ♥♥♥

Jó olvasást!

xoxo Evelin~

__________

Elvesztettem... Amy, nem lehetsz ilyen ostoba liba. Pont a sarkon fordul el, tehát még van esélyem. Próbálok kiabálni, sikítani de semmi... Egy szó sem jön ki a a számon. A lábam remeg, és szédülök. Még is mi a fene van velem? Lábaim nem bírják tovább a kínzást, térdre rogyok. A kép homályosodni kezd, hasító fejfájással dőlök ki a hideg csempére. Elájultam, ezt nem lehet megkérdőjelezni, de ki fog megkeresni? Ki fog megtalálni? Lehet, hogy nem is keresnek?

Ezer, meg egy kérdés futott végig aprócska agyamon, viszont válasz egy sem. Legjobban anyu miatt aggódom, hogy mi lesz vele, ha én már nem látom többé a napfényt... Nem! Túl fogom élni!- biztatom magam.

A szememet próbáltam kinyitni kevés sikerrel. Erős fény hatol a retinámba, amin hunyorognom kell. Balra tekintek, ahol anyám kisírt szemekkel pásztázza minden egyes porcikám. Háta mögött megpillantom, ugyanazon az ágyon az egoisták királyát, Harryt. Szorosan belenézek szemébe, sokáig szemezünk egymással, majd hirtelen elmosolyodik és száját harapdálja. Nem tudom mi ütött belé, vagy hogy mi történt vele. Viszont ami lényegesebb kérdés, hogy velem mi történt? Anyám felé nézek, aki csak bólint egyet, majd belekezd.

-Most az egyszer meggondoltan voltál kincsem- nyúl a hajamhoz és végigsimít azon- Itt kellett volna maradnod... Az orvosok szerint erős vérveszteséged volt, ezért voltál erőtlen. Vér kellett neked nem is kevés. Viszont nem volt senki, aki adott volna. Én is felajánlottam, és apád is, de nem egy a vércsoportunk. Minden reményem tovaszállt, amikor ez a kedves fiatalember - fordult Harry felé- fel nem ajánlotta, hogy segít neked.- fejezte be rövid mondókáját, amin nagyot néztem. Ne... nem akarok szívességgel tartozni, főleg nem Harrynek. Ki tudja, hogy mit fog kérni tőlem... Talán azt, hogy hagyjam békén? Igen, ez rám vall. Hiszen ki kérne olyat tőlem, hogy feküdjek le vele? Vagy menjek bele egy randiba?... Ugyan Amy! Térj észhez! Egy ilyen híresség soha nem fog kérni ilyet tőled. Biztos majd jön azzal a dumával, hogy "Nem kell viszonoznod", s a többi... Mondjuk annak én is jobban örülnék, hiszen imádok átlagos lenni, nem, hogy egy híresség legyen a fiúm... Vagy rosszabb...

Sajnálom, hogy ilyen rövid rész lett, de ahogy megkaptam a díjat, felszabadultak bennem a boldogsághormonok...

A következő rész mindenképp hosszabb lesz, legalább 2x ennyi.

xoxo Evelin~