Blog zárása: 2014. Október 23.

Sziasztok...!

Nos, gondoltam, hogy eljön ez az idő. Nem az első ilyen blog-bezárós bejegyzésemet írom, ugyanezen az oldalon, ugyanilyen hangsúlyba.

1. okom: Amikor kirakok egy részt, általában 2 perc után már van vagy 4 jelenlévő ember, aki olvassa a nemrég kirakott részt. Tegnap nagyon boldog voltam, hogy kb. hajnali 1 körül raktam ki a 9. részt, és rögtön rajtam kívül 2 ember volt fent, az idő ellenére. Viszont ma design átalakítás is volt (Ami amúgy csakis abból állt, hogy a háttért, és a chatet színeztem át :D) és a 9. részen is változtattam, összesen 2 megtekintés van rajta, azok is én voltam (Nem, nem így akarok sok megjelenítést, csak a fejezetekhez kellett a rész linkje :)). Akkor szemtanúja voltam annak, hogy a jelen lévő emberke kipipálta azt a rublikát, hogy "Kövit", aztán frissítek egyet az oldalon, és hoppé, volt pipa, nincs pipa...

2. okom: Nem tudok mit kezdeni a történettel. De már addig elfajult ez a dolog, hogy a randit nem tudom megírni. Példának: Amy visszakozzon Harrytől, de ugyanakkor kezdje megkedvelni. Nos igen, elég nehéz ezekre figyelni, főleg ha ilyet még nem is éltem át.

Még csak 7 hónapos tapasztalatom van az írói világban, de egy facebookon kapott, kedves, és őszinte kritikában arról kaptam értesülést, hogy látványosan megváltozott az írásmódom. Nem szeretem az egómat növelni -attól eltérően, hogy mekkora egy egoista embert vagyok-, de ahogyan elolvasom az első részt, és a mostanában közzétett irományaimat, látványosan megváltoztam. Nem szeretnék jobban teljesíteni, nekem tökéletesen megfelel a mostani írásmódom (Mondjuk azért szeretnék egy kicsit kevesebb veszővel, és átgondoltabban írni, de ez még csak a jövő).

Ez a kép jellemzi a 2015. évemet.

3. okom: Gondolom már nincs olyan ember Magyarországon, aki nem tudna a 2015.-ben bevezetendő internetadóról. Borzasztó, hogy mennyire birka nép lett ez a Magyar, hogy folyamatosan csak ócsárolják a kedves miniszterelnököt, és a csudajó pártját -akit nem nevezünk nevén-, mégis hatalmas előnnyel nyeri a választásokat. Mindegy, nem akarok belefolyni a politikába, bár nagyobb koromban muszáj lesz, mivelhogy politikusnak készülök.
Na szóval, ha be lesz vezetve ez az undorító törvény, akkor sajnos le kell mondanunk az internetet. Hogy miért is? Ne engem kérdezzetek, drága apukám a gép felelős. Viszont már csak saját magamnak fogom írni a kitalált történeteket, nem lesz több online beszélgetés a barátnőkkel, hogy mikor találkozzunk, nem fogok többé az új One direction számról értesülni, esetleg, ha telefonra nem fogják bevezetni ezt a marhaságot, akkor nagy-nagy szerencsém van. De miért is gátol ez engem a blog írásban? Tuti biztos vagyok benne, hogy addig fogom húzni a története, hogy kimegy a jövőévre. Lehet, hogy éppen az utolsó részt nem fogom tudni kitenni, mert nem volt ihletem megírni,és már nincsen netünk. Azt pedig gondolom nem bírnátok ki. Már ha addig még mindig itt lennétek...

Most pedig jöjjön a köszönet, mindenért ami eddig tettetek velem, és a bloggal, hiszen közel 5000 megtekintés díszeleg a blogon :)

És természetesen a részek megjelenítését, és kommentelését is ezer örömmel nézek végig, már vagy századjára:

És természetesen köszönöm annak az 5 embernek (Név szerint: G. B. Evelyne, Klement Bettia, Hope Carter, Styles K, + egy névtelen aranyoska :3) akik rendszeresen követik a blogomat. Köszönöm nektek. ♥♥♥

És természetesen minden mást is ezer szívvel, és örömmel véltem felfedezni.

Ne felejtsétek el, SZERETLEK titeket! ♥♥♥

The End...

Ölel titeket:

Evelin~