I. évad 8. rész

Ahoy!

Sokan rossznak tartották, hogy új történetet kezdek ezen a blogon, ezért nem fogom megtenni. Indítok egy másik oldalt, és ugyanúgy fog menni minden, csak egy bökkenő van, hogy sokkal később jönnek majd a részek, amit sajnálok... Mindegy is, itt a következő rész, amit próbálok minél jobban húzni, gondolatokkal, részletezéssel. Jó olvasást! c:

(x)

xoxo Evelin~

__________

Megdermedek előtte, úgy állok ott mint a cövek. Még mindig fogalmam sincs, hogy mi lenne a megfelelő válasz erre a szituációra. Ha elfutok, az bunkóság. A bocsánatkérés megint nem az én preferenciám ilyen téren, viszont akkor mit csináljak?

- Mit akarsz itt? Hogyan találtál rám? -bököm ki a számomra legegyszerűbb, gondolkodás nélküli választ, illetve kérdést.

- Meg akartalak lepni, de elszúrtad... - Szeme összeszűkül, és csalódottan néz rám. Jó igaza van, megbántam tettem... - Az pedig, hogy hogyan leltelek meg, maradjon az én titkom. Viszont ha már témánál vagyunk, akkor nekem is lenne egy elég fontos kérdésem... Muszáj volt előttem megcsókolnod? - Bök fejével a kávézó felé, majd választ várva kezdi el fürkészni arcom minden négyzetcentiméterét. Kezeimet összefonom melleim előtt, és punnyadt arccal fedezem fel az aszfalton heverő kicsiny kődarabokat. Megfogott, megint.

-Tudod Harry... Nem felejtek könnyen. Amit a kórházban mondtál, főleg az utolsó nap, szóról-szóra megjegyeztem. Azt mondtad, hogy bízhatok benned... - még én sem értem nagyon, hogy hol akarok kilyukadni, hiszen amióta ismerem egy okot sem tudnák mondani arra, hogy egy egoista, vagy éppen egy megbízhatatlan bunkó egyéniség. Felnézek arcára, és felsóhajtok magamban, hiszen megtalálta amit akart, nem kell gyötörnöm magam a továbbiakban.

- Értem. Szóval... Féltékeny vagy? - húzza fel szemöldökét, és egy levakarhatatlan vigyor ül ki száján. Nem tudom eldönteni, hogy ez féltékenységnek számít-e, de mindenképpen válaszolnom kell.

- Talán... - dünnyögöm orrom alatt, remélve, hogy nem tud szájról olvasni, vagy éppen nem hallja a hangyák lépteit is. Tervem látványosan befuccsol, az előbbi mosolya meg sem közelíti a mostanit. Sokatmondó arcát percekig bámulom, valami eszes kifogást keresvén. Több száz könnyed közül csak egy fog meg, ami SZERINTEM felér egy jókora nagy bocsánatkéréssel.

- Megkapod azt az egy esélyt - nem tudom, hogy jó döntés e, amit művelek, de egy randit megérdemel. Amiket tett, nem tudtam meghálálni, viszont itt a lehetőség, és én nem halasztom el.

Szemem folyamatosan váltakozik az aszfalt, és a fiú arca közt, ami az idegesség első jele. Alsó ajkamba harapva, próbálok megállapodni a két néznivaló közül az egyikben. Végül megállnak barnáim a göndörön, és próbálok valamilyen mondatot kicsikarni kinézetéről, de csak egy nyamvadtat sikerül: "Nyertem!".

- Uhumm... Legyen. Ma este pontosan 7 órakkor találkozunk. Aztán el ne késs! - nyom egy kis cetlit a kezembe, majd hátat fordít, és a kávézó felé kezd el sétálni. Már az ajtót szelné át, amikor megfordul, és szólásra nyitja a száját - És még valami... A nővéremet nem barátnőnek nézni! - mosolyogja le a mondat végét, és bár megtörtént a balesetem, nevetek rajta. Kimondani viccesebb mint megtenni. Én már csak tudom (:D szerk.). Egy pillanatra megáll az üveges nyikorgó ajtó előtt, míg vígan kacarászok, enyhén pírban égett arccal. Látom, hogy valaki meghúzza a pólóját, ezáltal a boltívtől nem szemezhet velem. Vele egy huzamban lép ki a rég nem látott szereplő Carol, aki fülig érő mosollyal közelít felém. Érzem, hogy ebből nem fogok egy könnyen kiszabadulni.
- Menj haza nyugodtan, majd én helyettesítelek - ér elém, és megfogja kezeimet.
- Aranyos vagy, de legalább valami hasznomat is vehetnék. Minimum 5 óráig segítek, hiszen nem fogod tartani a tempót Ashlie-vel egyedül - szemével ölni lehetne, gondolom, most túlságosan elszóltam magam - Oké, tudnád csinálni egyedül is, de muszáj itt lennem - erőltetek egy vigyort az arcomra, ami sikeresnek minősül. Mosolya lelankad, és egy halk "Oké" hagyja el száját.
Kezeim még mindig az övéiben fekszenek. Elég bizarr ez egy külső szemlélőnek, de nem nagyon érdekel. Lassan sétálunk vissza a kávézóba, ahol a göndör herceg hűlt helyét sem látni.

A végén csak Carol győzött, pontosan dél van, a legnagyobb forgalom a vendéglőben, mégis itt flangálok a lakásomban, éhség gyanánt. Na igen, ruhát venni, most nulla energiám van, ráadásul a pénztárcámnak sem engedhetek meg ilyeneket. Van pár estélyi ruhám ami inkább egy koktélruhára emlékeztet. A kis cetlit elnézve nem egy puccos étterembe visz, aminek borzasztóan örülök, nem szeretem az ilyen helyeket.
A hűtőt kinyitva próbálok valami normális kaját kicsempészni,  kevés sikerrel. Akkor most jön a B terv, a szekrények. Fölső, alsó, sehol semmi. Halk kopogásra vetem fel a fejem, remélem nem egy véletlen miatt hagytam abba a keresést. Gyors léptekkel közeledek az ajtó felé, majd azt kinyitva nagy lepődéssel figyelek az illetőre. Egy futár áll előttem, ami furcsa, életemben kétszer ha láttam ilyen embert. Egy nagyobb fehér dobozt nyom a kezembe, majd felém nyújtja a tollát, és a kezével a papíron kezd keresgélni.
- Itt írja alá - szólal meg reszelős hangot, mostanra már meg vagyok bizonyosodva, egy bunkóval van dolgom. Egy, nem köszönt, ami nekik kötelező lenne, kettő, egy "Kérem" nem esett volna olyan rosszul. Hangosan csapom be utána az ajtót, mert megérdemli. A dobozra irányul figyelmem. Egy sima, fehér, címkézett doboz. Lassan nyitom fel a tetejét, nehogy egy bomba, vagy hasonló robbanjon be nekem. Egy apró cetli hever a fekete-fehér bársony felett.
- "Csak, hogy biztosra menjek. Harry x" -  olvasom fel a kis papír tartalmát, és muszáj mosolyognom, bár még mindig nem tudom, hogy mit küldött nekem. De várjunk... Honnan tudja, hogy hol lakom? Beépített emberei vannak? Régen a C.I.A.-nál dolgozott? Jó, ez még tőlem is egy hihetetlen történet.

Sajnálom, de már nagyon régóta tartogatom ezt a képet,
tehát most a ruha meg van szabva ;)

A doboz leesik a földre, ahogy kiemelem az anyagot, és lassan a szemeim is kiesnek a helyükről. Egy gyönyörű fekete-fehér ruha lóg a kezemben. Képes volt miattam egy ilyen ruhát venni? Vagy már előre kitervelt mindent? Azért volt nála a találkozásnál a lakásának címe? Mindegy, Amy ne terheld túl magad... Lesz egy fantasztikus estéd, és megismered ezt az egoistát. Khmm, fél-egoistát...
**
A kanapén heverve kapcsolgatom immáron vagy századszorra át a csatornákat, de semmi. Ujjaim megállnak egy riporter nőn, aki eléggé dögös, nem úgy mint én. Sokáig beszél, majd amikor átvált a kamera a válaszoló egyénekre, a lélegzetem is eláll. Harry és Niall beszél a nőhöz, aki állítólag egy fogas kérdést adott fel nekik. A göndör a homlokát ráncolva próbál gondolkozni, míg a szőke folyamatosan keni-vágja a kérdéseket.
- Nos, és mi van a szerelmi fonalakkal srácok? - teszi fel, az általam is kíváncsi kérdést. Már a tv előtt ülök a földön, de meg nem szólalna egyikőjük sem.
- Harry? - fordul a riporter az említett személy felé.
- Nem fogok hazudni, ma este lesz egy fontos randim - adja be a derekát, amin csak mosolyogni tudok, hiszen a miénkről beszél. Remélem...
- És ki a szerencsés lány? - Harry! Csak el ne merd mondani, mert kinyírlak!
- Titkos! - neveti el magát. Kifújom az eddig erősen benntartott levegőt, és bár nem hallja, mégis elmotyogok magamban egy "Köszönöm" félét.
- És te Niall? - fordul a nő a szőkeség felé, gyanúsan, hogy ha Harryből nem sikerült semmit sem kicsikarni, akkor legyen egy új célpont.
- Van egy csodálatos, szerény, és aranyos barátnőm - szólal meg mosolyogva, ami nekem is vonalat rajzol az arcomra, jó látni, hogy boldogak.
- Elizabeth? - húzza össze szemöldökét a nő, amire Niall csak bólint egyet. Szerencsés lány...
Felnézek faliórámra, amin megpillantom, hogy 2 órám van előkészülni, ami nekem összesen 5 percnek felel meg. Sebaj, egyáltalán nem ciki egy randiról elkésni. Telefonomat előhalászva hívom fel Kate-et, aki egy gyors ujjongás után bontja a vonalat, és már indul is. Nem lesz könnyű ez az este, előre látom.

Húú.... nehéz volt megírni ezt a részt, minden este csakis ezen járt az eszem...

Hosszabbra számítottam, hiszen 2 hete ezt írom, de sebaj.

Elég sok eseményt zúdítottam bele, és a következő pedig 2x ilyen hosszú lesz, szóval lesz min gondolkodnotok a randin. 

Nem akartam már a 8. részben úgymond "Összehozni" őket, de sajna így jött ki a lépés.

Remélem tetszett!

Ui.: Ki jön vasárnap a Szolnoki Cinema city moziba a WWA filmre 2 óra körül? Engem megtaláltok ;) (Itt egy kép rólam, ha megismernétek: 

Sok szerencsét hozzá! :D)

xoxo Evelin~